Szivárvány reménysége

Mára ráébredtem, hogy a nyári Napforduló ünnepére
nem lesz kész a ház a vendégek fogadására.

Nemcsak, hogy nem lesz készen,
de ilyen káosz még talán itt nem is volt.

A víz az oka.
Nem jók a csövek a földszinten, mindet ki kell cserélni.
És a konyhában van a főszerep.
Azaz minden kipakolva, középre húzva, edények térdig porban.

El voltam keseredve.

Menekülőre fogtam és kimentem locsolni.
Csodás szivárvánnyal ajándékoztak meg az égiek és a permetező víz.

Amit elvesztettem bent a víz miatt, azt megkaptam kint a víztől:

Szivárvány- mégis van remény.

Kapáltam még kicsit és ráugrottam a NETre,
hogy találjak alkalmas szállást a csapatnak.

Mindegy is, hogy sikerül-e helyet találni, a lényeg az üzenet: van remény.

A kert csodaszép és lassan alakul.

Közben én is alakulok.
Tervezgetek, hogy mit hova szeretnék, hol legyen a járda,
milyen széles legyen, hogy egy talicska elférjen rajta.

Kialakítja az élet a funkció szerinti területeket.

Megvan mindennek a helye csak én nem jöttem még rá.
Segít az idő.

Közeben arra is rájöttem, hogy tudok mulcsozni az aprószulákkal.
Ez egy terjedő, gyökéren szaporodó, mindenre felfutó makacs növény.
Na de én is az vagyok!
Kitépkedem és egy napig hagyom a napon szikkadni.
Majd a locsolás után ezt a kicsit száraz növényt a konyhakerti növények köré teszem.
Na ez bejött.
Meghozta a várt eredményt- nem szárad ki a föld olyan gyorsan.

Kísérletezek és:

Mindig van remény 🙂