Ki sokat markol, keveset fog.

Mindenki ismeri ezt a mondást.
Hát valahogy én is így jártam az idén (2019).

Nemrég jöttem be a kertből.
Minden reggel 5-9- ig kint vagyok,
amikor tanfolyamot tartok, akkor csak 7-ig.
Van ahol szép rendezett minden, de van ahol nem látni
a fűtől a kukoricát, babot.
Úgy döntöttem jó magyar módjára, hogy ezt
azzal magyarázom, hogy ahol nincs fű,
az angolkert, és kapás termesztés,
ahol meg nagy a gyom, ott permakultúra.

Na azért ma nekiesek este egy sarlóval,
hogy napfényhez jusson a haszonnővények sokasága.

Nekiestem, majd föladtam.
Nagyon nagy területet fogtam be idén a művelésbe.

De nem bánom, mert így lett tapasztalatom a földről.

Arról, hogy hol milyen növényeket érdemes termeszteni.
Hová milyen bokrot, fát, cserjét érdemes ültetni.

Lassan formálódik bennem a körkép.
Már jövőre tervezek.

Sok lehetőség van ebben a kertben,
amit ki is fogok használni, de csak módjával.
Miután megismertem a határaimat ezen a téren is,
sokkal könnyebb lesz tervezni és termeszteni.

Ha nem kezdtem volna el idén, akkor is lett volna
egy – két év kísérleti stádium, amikor tanulom,
tanuljuk egymást a kerttel.

Mert a kert él és azt adja, amit szeretettel elkérünk tőle.
Mindig beszélgetek a növényekkel és a kis „kártevőkkel”.
Akik nem is kártevők, csak nekünk nem hasznosak és
csak élni akarnak ők is, mint mi.

Szóval sok a szépen megművelt terület,
sok a gazdátlannak tűnő füves- gazos rész.
De minden percét élvezem és nem hagytam volna ki semmiért!!!

Teremteni jó!!!

JÓ!!!!

Jó napot Neked is kedves olvasó.

(megyek ki, mert az eső után jól formálható az előkert földje és formája.)