Élet utópia
a kertből

Képzeld el, hogy nincs bolt, ahová bemehetsz bármit is venni.

Képzeld el, hogy van egy kis földed, amit most kaptál.
Soha nem művelték, fás, gazos terület.

Képzeld el, hogy kapsz egy marék babot, egy bögre búzát,
20 szem krumplit, pár salátamagot.
Ültesd el.

Ehhez meg kell művelned a földet, felszántani, vagy ásni, trágyázni.
Elvetni mindent a maga idejében.
Locsolni, gyomlálni, mulcsozni,és ezeket többször.

El tudod képzelni, hogy ha nincs másod,
ezeket a növényeket úgy dédelgeted,
mintha a gyermekeid lennének?
Bizony- bizony, mert nincs más!
Ennek termést kell hoznia, mert ha nem, akkor éhen veszel.

Addig dédelgeted, míg megszereted őket.
Mindegyiket sorba- sorba.

Amikor aztán aratásra kerül a sor, minden egyes szem búzát,
babot és krumplit szeretettel kezelsz.

Hálát adsz minden ételért, ami belőle készül.
Nem dobod ki az aprócska krumplikat sem,
mert majd jó lesz héjában megfőzni.
Minden részüket felhasználod valahogyan.
Mert szereted, mert a „gyermeked”.

Kaptál egy esélyt, hogy újra EMBERnek érezd magad, csupa nagybetűvel!

EMBER !!!

A teremtő Isten részeként a Világban.
Isten nem pazarol, nem termel szemetet, nem mérgez semmit.
Neki minden ugyanolyan értékes.

Képzeld el:

Ezt most TE is érzed.
Mert végig csináltad vele a Teremtés csodáját.

Szereted az életet!

UTÓPIA?

Jó lenne, ha nem az lenne.

Tegyél róla!
Tegyél érte!

Szeretettel: