a borsó története

Első tavaszi vetésünk között volt a borsó 2019. márciusában.
Szeretjük, ezért sokat vetettünk belőle. (segítséget is kaptam a munkához)
Örömmel láttam, hogy szépen kikelt és csak úgy sorított a kertben.

Egy alkalommal reggel mindenki elment otthonról és csak este sötétben értünk haza.
Gyanús volt már, hogy valami nincs rendben, mert a bejáratnál a növényeket valami lerágta.

Az udvarban őskáosz uralkodott.
Minden fölborítva, széttépve, szétszórva.
A kecskék!

Kiszabadultak a hegyoldalról és bevonultak a belső udvarra.
A veteményes kert el volt zárva, az ajtón retesz.
De valahogy kinyitották és mindent, ami zöld volt és kedvükre való, lelegeltek.Gyönyörű jácintok virágoztak- tövig lerágták.
Így járt a borsó is.

Nagyon el voltam keseredve.
Kecskék levesbe!
Felkiáltással el kezdtük szervezni a levágásukat.

Na, ez a mai napig nem történt meg.
Közben a borsó- meglepő módon magához tért és szépen kihajtott újra.
Talán szebb is mint az, amit később ültettem és nem legelték le az állatok.

Na persze nem vágyom arra, hogy azt is megegyék, csak érdekes megfigyelés, hogy erősebb lett a legelés hatására.
Ha a termés is jobb lesz, jövőre én fogom lecsipegetni a csúcshajtásokat 🙂
A borsószedés még ezután jön, arra is visszatérek még később.