A paradicsom a burgonyafélék családjába tartozó növény Mexikóból és Közép-Amerikából származik, s Európában csak a XVI. század után vált ismertté. Francia „tomate” elnevezése az azték eredetű „tomatl” szóból született, míg Olaszországban „aranyalmának” (pomodoro), a franciaországi Provence-ban pedig „szerelemalmának” hívják. A burgonyához és a dohányhoz hasonlóan a paradicsom is a kétszikűek (lat. solanum) családjába tartozik, s hosszú időn keresztül gyógy-, mi több, dísznövénynek tartották! A mediterrán konyhába a többé-kevésbé csípősre készített szószok formájában tört be. Az angolszász világ nagyon sokáig fenntartásokkal fogadta, s még a XIX. századból is olvashatunk olyan szakácskönyveket, melyekben azt javasolják, hogy a paradicsomot legalább három órán keresztül kell főzni, hogy a mérgező anyagok távozzanak belőle.

Trópusi hazájában évelő kúszónövény, mérsékelt éghajlaton egyévesként termesztik, vannak egész éves kultúrák is.

100 gramm paradicsom alig 15 kcal-t, azaz 63 kJ-t tartalmaz. A vitaminok közül legjelentősebb a C-vitamin (20–30 mg), de még 11-12 féle vitamin található benne, közöttük az A, B1, B2, ezek mellett jelentős mennyiségben (1,6 mg) tartalmaz karotint. Bőséges ásványi anyag-forrás is (nátrium, magnézium, foszfor), s hozzájárul a szervezet jó sav-bázis egyensúlyához.

Ne feledjük azonban, hogy az érzékeny emésztőrendszerrel rendelkezők jobb, ha héja és magjai nélkül csak a paradicsom húsát és levét fogyasztják. Ritka, de a solanum családba tartozó többi növényhez (burgonyához, padlizsánhoz, paprikafélékhez… és a kávéhoz) hasonlóan a paradicsom allergiás reakciót is kiválthat az arra érzékenyekből. Allergiát terpéntartalma is okozhat (s ebben az esetben ki kell zárni a citrusfélék, a sárgarépa, a sáfrány, a verbéna, stb. fogyasztását is).

A zöld paradicsom fogyasztása veszélyes, mert mérgező hatású szolanint tartalmaz, ami az érés során elbomlik.

Felhasználható nyersen, savanyúságnak, levesnek, mártásnak, passzírozva üdítőitalnak. Szemben a gyümölcsökkel, amelyek nyersen a magasabb C-vitamin tartalom miatt egészségesebbek, a paradicsomnak főzve nagyobb a tápértéke, mert a likopin így könnyebben ki tud szabadulni a növényi rostok közül. A likopin hasznosulásához zsírra van szükség, így a legjobb a főtt vagy sült paradicsomot kevés olajjal fogyasztani. A likopin egészségmegőrző hatású, csökkenti bizonyos daganatos betegségek kialakulásának esélyét (prosztata, gyomor, emlő), védelmet nyújt degeneratív idegrendszeri megbetegedésekkel szemben, jelenléte a bőrben véd a káros UV-sugaraktól. Kísérletileg bebizonyították, hogy a bogyó felszínhőmérsékletének 30-32 Celsius fokra emelkedésével leáll a likopinképződés.

A tomatin nevű alkaloidájából gombás betegségek, gyulladásos folyamatok elleni kenőcsöket készítenek.

A népgyógyászatban ízületi gyulladás kiegészítő kezelésére szárított leveles hajtását alkalmazzák fürdővízbe téve.

Praktikák:

• A paradicsom héját könnyen lehúzhatjuk, ha előtte 30 másodpercre lobogó vízbe mártjuk. Magjaitól is egyszerűen megszabadíthatjuk, elég, ha a félbevágott paradicsomot finoman tenyerünkbe fogva enyhén kicsavarjuk.
• Töltött paradicsom készítésénél a kimagvazott paradicsom belsejét meg kell hinteni sóval, majd tetejével lefelé kell a tálra borítani – ezzel a módszerrel sütés közben is magában tartja a vizet! Jó megoldás, ha a töltelékbe rizst keverünk, vagy egy kevés rizst helyezünk a töltelék alá, ugyanis a rizs magába szívja a paradicsomból felszabaduló vizet. A paradicsomokat nem szabad túlságosan megtömni töltelékkel, viszont szorosan egymás mellé kell helyezni őket, hogy „egymás támaszai” legyenek.